Elkészítés:

Keresek egy mély tálat (nálam: vájling), és beleültetem a darált húst. Egy másik tálba tejet öntök (3-4 dl), és időnként jól megnyomkodva beáztatom a zsömlét meg a kenyeret. Ezután egy kislábosban kevés olajon gyengén megpirítom a reszelt veres- és fokhagymát, majd félreteszem. Feltöröm a tojásokat, és a darált húshoz öntöm - a héja nélkül :). Jól kinyomkodom a közben alaposan elázott kenyeret-zsömlét, s ezt is hozzávegyítem, a pirított hagymát szintúgy. Most jön a dagonya: csuklóig beásom magam a pépbe, s elkezdem gyúrni-gyûrni. Az elõre elkészített fűszereket ekképpen adagolom: só - 3 szûken mért teáskanálnyi; pirospaprika - 3 púpozott teáskanál; õrölt kömény - 1 teáskanál; majoránna - 2 teáskanál; a kétféle borsból 1-1 teáskanálnyit teszek hozzá. (Kóstolás - már csak a só miatt is!) Legalább 5-6 percig gyúrom még, majd az állagától függõen 3-7 dkg zsemlemorzsát teszek hozzá; puha, de nem nagyon nyúlós masszát kell kapnom. Alaposan megmosom a kezem, majd iszom egy fröccsöt (ez el is maradhat), és lefekszem, merthogy akkor lesz igazán finom ez a fasírt, ha egy éjszakát pihen a hûtõben. Másnap ismét dagonya: egyenként kisalmányi darabokat szaggatok a pépbõl, gömbölyûre görgetem, majd egyik tenyerembõl a másikba csapva lapos pogácsákat formázok belõlük (nekem 11 db lesz így). Lisztben alaposan, de óvatosan megforgatom õket, majd ha mindenikkel végeztem, az elõzõleg lángterelõn felforrósított, olajat bõven tartalmazó (lehetõleg teflon-) serpenyõben nagy lángon készre sütöm. Sûrûn forgatom, a tetejét is gyakran locsolgatom az olajjal. Akkor jó, ha szép sötét vörösesbarna, de vigyázzunk, hogy le ne égjen. A lángterelõ miatt lassabban, de alaposabban átsül. Hidegen-melegen egyaránt finom. (Az alaprecept Horváth Ilonáé, jómagam dolgoztam át.)